A rendezvény ígéretesen kezdődött. A helyszín nagyszerű, az időjárás jobb volt, mint reméltem. Az alkoholos sátrat a lezárt boxutcában a kiállítók közé tervezték. Megjött a gyári BioPower Saab 9-3, így közös erővel hamar megcsináltuk az előkészületeket, és már pattogott is a repi kukorica.

Van egy kukoricapattogtató gépem, amit jeles alkalmakra elcipelek és – utalva az E85 alapanyagára - ingyen kukoricát kapnak az arra járók. A legtöbb ember annyira meglepődik az ajándékon, hogy még megköszöni is elfelejti. Nem nagyon tudják hova tenni, miért kapták, de hát én azt vallom: autózáskor alkoholt csak az autóba töltök, a kukorica megy a szervezetbe.

Az E85 sátorra felkerült az E85-klub új molinója is. Mellettünk a BioPower Saab mellé megérkezett az E85 Motorsport csapata a kukoricás Fiestával. Szemben velünk a HunFlex átalakító elektronika legénysége települt. A kis asztalon mindenki beleshetett az ő elektronikájukba is, és a helyszínen vásárlók 10% kedvezményt kaptak. Illetve kaptak volna, ha lett volna valaki.

Mert hiába a jó felhozatal, az érdekes program, valahogy nem kerültek elő az érdeklődők. Néhány régi levelezőtársammal találkoztam személyesen, aminek igen örültem, de komoly mozgást nem tapasztaltam. Az E85-klub oldalán a találkozóra  regisztrált 18 emberből gyakorlatilag az opeleseken kívül csak ketten jöttek el. 

Kicsit szerencsétlen volt, hogy az E85-klubnak nem volt konkrét elkerített helye. A parkoló egyik zugát – egyébként elég jó helyet – jelölték ki a rendezők. Mellettük vegyesen álltak a látogatói autók, nem derült ki, miért áll ott valaki. Az alkoholos Opelek tulajdonosai megfeszítve dolgoztak a rendezvény szervezésén, így ők nem álltak oda. Szerényen Gergő sárga Toyota Suprája és egy Saab 900-as képviselte az E85-klubot.

Gondolom, szerencsésebb lett volna, ha az E85-tel kapcsolatos résztvevők egy helyre települnek. A Saab találkozók szervezéséből adódó tapasztalataim alapján tudom, ha nagy területen szóródik szét a tartalom, akkor a résztvevők fele nem találkozik vele. Most a boxutca egyik részén voltak a kiállítók, a terület másik végén a füves parkolóban a klubautók. Mivel kevesen jöttek el, így ebből nagyobb gond nem volt, a kiállítói részlegre eltévedt, akit érdekelt, ha másért nem, hát kukoricáért.
 

Egyébként általánosságban elmondható, hogy az ígéretes program ellenére igen kevesen érkeztek a pályanapra. Pedig aki eljött, szerintem nem bánta meg, ritkán adódik ilyen lehetőség, hogy versenypályán is kipróbáljuk magunkat és autónkat, ráadásul sok szép autó is volt.

A pályázásra való tekintettel sokan tartalék kerékkel és gumival érkeztek. Meg is értem, az E85 Motorsport Fiestája gyakorlatilag öt kör után elfogyasztotta gumijait. Szerencsére én még befértem egy körre. Az alkoholos üzemű, de egyébként széria motorú Fiestánál nem volt gyorsabb senki. Hibján Jocó rettenetes! Nem hiába, idén összesítettben a másodikak kategóriájukban olyan autók mellett, mint a jóval erősebb Honda Civic Type R. Próbáltam ellesni valamit a technikából, de eredménytelenül.

A kanyarokat három keréken vette és kihozott mindent az autóból, amit lehet még itt, a hobbi körözgetésen is. Abban egyetértettünk amikor kiszálltam, hogy nem volt rossz, de nem is az autó gyorsulása a durva, hanem ahogy megáll. Sajnos sok tuningoló elfeledkezik a fékekről, de igazából ez más téma, nem tartozik szervesen ide.

A II. Pályanap szervezése egyébként dicséretet érdemel. Harminc Opel klubos és rokonai ismerősei dolgozott folyamatosan, hogy gond nélkül fussanak az események. Még engem is felkértek, így független zsűriként az autó szépségverseny nevezőit díjaztam. Összegzésként elmondhatom, hogy az alkoholos érdektelenség ellenére profi rendezvény volt. Első próbálkozásnak nekünk is jó volt, hogy tudjuk a következőnél mire kell figyelni.